Tudom, most éppen sütő- és dísztökökről kellene posztolnom, ahogy ígértem. Nos, a tökökkel még van egy kis dolgom...
Helyettük némi sós ropogtatnivalóval jelentkezem, amit már nagyon régóta tervezek. Rengeteget törtem a fejem azon, hogyan készíthetném el a kínálótálat, hogy az kellően kecses legyen. Végül papírból ragasztottam össze egy vázat, amelyre nagyon vékonyra nyújtott fehér gyurmaréteget feszítettem. A kifeszítés elég nagy figyelmet igényelt, hiszen szép felületet csak úgy lehet elérni, ha egyetlen lappal fedem le az egész vázat, fokozatosan nyújtva a rekeszek sarkai felé. (Ehhez a művelethez egy fültisztító pálcikát használtam.) Hiába dolgoztam nagyon óvatosan és lassan, még így is elszakadt egyszer a gyurma, alig tudtam kijavítani. Sütés után akryllakkal fújtam be, ami így elég élethű porcelánhatást adott a felületnek.
Hogy hogyan készültek az apró kekszek? Lassan, egyenként...
Hát ez nem semmi!!!
VálaszTörlésEgyszerűen gyönyörű, nem is...inkább ennivaló!!!:)