Építkezem!

Az alant látható virágágyás egy darab Austrotherm-ből keletkezett. (Ez valami szigetelőanyag.) Remekül faragható, szóval terepidomokhoz kiváló. Ráadásul ha a felületét pengével karcoljuk, akkor a talajrögökhöz hasonló felületet kapunk. Némi festéssel egész jó eredményt lehet elérni. A bazaltkockák által körülvett beugróban majd egy kerti csap foglal helyet, a kiálló csőcsonk a fagycsaphoz vezet. Az előtérben kőlapok vannak (néhai tojáskarton), a fennmaradó területet pedig bekentem ragasztóval és átrostált sódert szórtam rá. Mire nem jó a gyerkőcök homokozó készlete!

A szerszámtároló falfelülete is kapott festést, nem éppen újat. A mész máris kezd peregni! A kerítést peddignádból fontam. A karók szegény fügefámból származnak, ami a télen elég rendesen visszafagyott. Szerencsére tőböl újból kihajtott, de az idei termésról le kell mondanunk! Ugye, hogy a fahasábok úgy néznek ki, mintha fejszével vágták volna fel őket? Bizony, tényleg azzal csináltam, és még mindig megvan mind a tíz ujjam!

A képek a teraszon lévő asztalon készültek, háttérben egy fűzfával. Elég hitelesre sikeredett! A tető még csak egy kartonlap, amelyet azért tettem fel, hogy lássam a leendő fényviszonyokat. Már előre fázom a cserépgyártástól. Töröm a fejem, hogyan lehetne leegyszerűsíteni, de attól tartok, hogy a rögös utat kell választanom...

Egy másik ajtó

A másik ajtó is elkészült. Elég lepukkant állapotban van, de egy szerszámoskamrához tökéletes. A vályogfal is vizes és salétromos, ahogy kell. Az ajtó alján lévő lukon éppen átfér egy macsek, amely kedvére egerészhet odabent. Egy lakat még hiányzik, fogalmam sincs egyelőre, hogy miből fogom megcsinálni. Valószínűleg fából, de még nem biztos. Most jöhet az ablak!

Ajtó

Ez egy tipikus ajtó, amely a régi parasztházakra jellemző. Emlékszem, a dédnagymamámnál is ilyen volt. Viszont arról egyáltalán nincsenek emlékeim, hogy milyen volt a kilincs és az ajtózár, és elég hosszú ideig tartott, mire találtam képet a neten. De végül sikerült összehoznom. És amint látható, befestettem a tornácot. Néhol még javításra szorul, de lényegében így fog kinézni. Sajnos néhol összekentem a falat, úgyhogy azt is javítanom kell majd.

Annyira türelmetlen vagyok, legszívesebben mindent egyszerre csinálnék. De most megfogadtam, hogy előbb az épületet készítem el, és azértis erős leszek! 

Új munka

Miután kipihentem magam, neki is láttam a következő munkának. Egy igazi magyar tornácot szeretnék felidézni, de egy kicsit mai öltözetben. Remélem, sikerül elkapni a hangulatát. Még eléggé kezdetleges állapotban van, az épületszerkezet születésének néhány fázisát kaptam lencsevégre. A legnagyobb lányom, Kata rögtön elő is szedett pár minit, amit régebben (ez milyen furcsán hangzik, miután mindössze öt hónapja foglalkozom a témával) készítettem, és berendezte vele a területet. Végtére is teljesen jó helyre kerültek, igazi hungarikumok (leszámítva a locsoló kannát!). Még az is lehet, hogy helyet kapnak a végső jelenetben is.

Ma este még szeretném lefesteni az eddigi faszerkezetet, mivel attól tartok, hogy tovább építve már nehezebben férnék hozzá egyes részeihez.

Mediterrán balkon - Galéria

Napokig - vagy inkább hetekig - dolgoztam egy titkos roomboxon, amelyet egy nagyon kedves barátnőmnek szántam, Ritának. Remélve, hogy csak a magyar blogomra kukkant be, a munkát eddig csak az angol oldalamon mutattam be. Ha valaki kíváncsi rá: http://mytinyworldfromhungary.blogspot.com/. Igazam volt, sejtelme sem volt a dologról.

Rita hogy úgy mondjam odáig van a mediterrán dolgokért, szóval témát választani nem volt nehéz. Miután átadtam az ajándékot, sikeresen haza is szállítottuk, majd hamarosan távoztunk tőle, mivel teljesen lefoglalta a balkon úrarendezése. (A szállításhoz külön csomagoltuk az összes tárgyat egy vattával bélelt dobozba.) Bámulatos figyelni, ahogy felnőtt emberek reagálnak a miniatűr dolgokra. Mindenki azonnal kézbe akarja venni, meg akarja tapintani a holmikat. Remélem, sikerült örömet szereznem!

A következő munkámhoz hamarosan hozzálátok. Egy tornácot tervezek némi kertkapcsolattal, amolyan nagymamám háza stílusút. Már alig várom, hogy elkezdjem. Most is teljes kép van a fejemben a legapróbb részletekkel, azt sem tudom, hol kezdjem. Valószínűleg persze az épület lesz az első lépés, szakítva a hagyománnyal!

Szinte mindenkinek, aki foglalkozik miniatűrökkel, van egy tökéletes receptje tányérgyártásra. Most én is szeretném bemutatni az én módszeremet.

1. Nyomtassunk ki különböző tányérmintákat, ezeket vágjuk ki!

2. Ennél a mintánál egy tűvel szúrjuk át az összes pöttyöt a tányér szélén! Tegyünk alá több réteg újságpapírt!

3. Vastag kartonból vágjunk ki egy gyűrűt a tányér méretével megegyezően!

4. Gyurmából szúrjunk ki egy ugyanilyen méretű kört!

5. Csináljunk szendvicset az elemekből: karton gyűrű - gyurma - tányérminta fejjel lefelé!

6. Finoman hengereljük össze az elemeket!

7. Vegyük le a felső papírt, ezáltal láthatóvá válik a minta! (Könnyebben lejön a papír, ha előtte bekenjük babapúderrel.)

8. Egy fülpucoló pálcikával finoman nyomjuk bele a gyurmát az alsó kartongyűrű belsejébe!

9. Süssük ki a tányért az előírásoknak megfelelően!

10. Csiszoljuk le peremet, ha az egyenetlen lenne!

Próbálkozzunk nyugodtan többféle mintával, vagy hagyjuk ki a felső papírt és egyszerűen csak színezzük meg pasztellkrétával a tányér szélét. Megspórolunk egy csomó energiát, ha kartongyűrű helyett megfelelő méretű csavaralátétet használunk. Nekem most nem volt ilyen itthon, pedig azokkal szebben lehetne dolgozni.

Az egyik tányért rögtön fel is használtam. A tiramisu jár már napok óta a fejemben, és végre sikerült egy elfogadható epret kreálnom. Azt hiszem kénytelen leszek megcsinálni nagyban is, mert már csorog a nyálam!

Zsuzsa ajánlott oldalakat a Picasa-n, amelyen felbuzdulva én is keresgélni kezdtem ugyanitt. Valóságos kincsebányára bukkantam: http://picasaweb.google.com/KaterinaMaks. Rengeteg könyv és az American Miniaturist sok-sok példánya! Csak tudnám, mikor lesz nekem erre időm!?

Gyurma-tan

Néhány hasznos tanácsot szeretnék összegyűjteni azok számára, akik teljesen kezdők a süthető gyurmák használatában. Persze rengeteg angol weboldal foglalkozik a témával, de én most a saját tapasztalataimat teszem közkinccsé.
1. A gyurmát kondicionálni kell használat előtt, vagyis kezelhető, formálható állagúvá kell gyúrni. Ha túl rideg, akkor törik, ha lágy, akkor ragad. A ragadás ellen tökéletesen jó a babapúder, amelyet a munkafelületre szoktam szórni, és a szerszámokat is beleforgatom néha. Ha nagyon lágy az éppen használt darab, beteszem tíz percre a mélyhűtőbe, hogy újra használható legyen. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor már valamennyire kész a modell, de már egyszerűen nem tudok úgy hozzányúlni, hogy ne tegyek benne kárt. Akkor is hasznos, ha torzulás nélkül szeretnék szeletelni valamit (pl. caning technikánál, vagy torta esetében).
2. Mivel ez a fajta gyurma lágyítót tartalmaz, ne használjunk műanyag tartókat, mert egy idő után azokat is elkezdi oldani. Én cipősdobozban tartom a gyurmát. A már bekevert, de megmaradt színeket papírdarabbal választom el egymástól, hogy még véletlenül se ragadjanak össze, és ne szennyezzék egymást. A fehér színt külön tartom, hogy tökéletesen tiszta maradjon.
3. A színek keverésénél ne feledjük el, hogy a telített színek ( piros, sárga, kék, zöld) nagyon agresszívek, mindig csak csipetnyit keverjünk belőlük például fehérhez, mert nagyon intenzív a hatásuk. A keverésnél ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a festékeknél. Gyakorlatilag elegendő a három alapszínt, valamint feketét és fehéret (sok fehéret) beszereznünk, hiszen az összes többi ezekből keverhető.
4. Nyújtásnál sokan tésztanyújtót használnak (drága beruházás, de megéri) az egyenletes vastagság eléréséhez, de két faléc között nyújtva a gyurmát hasonló eredményre jutunk.
5. Formázáshoz, mintázáshoz bármi használható, amit csak találunk. Finom felületeket kapunk csiszolópapír, textilek, szivacs benyomásával. Érdemes ilyen szemmel figyelni a házban található holmikat.
6. Sütésnél az idő a darabok méretétől is függ, nagyon apró tárgyak kevesebb idő alatt készülnek el. Közvetlenül a sütőből kivéve a tárgyak még gumiszerűek, kihüléskor válnak merevvé, ezáltal csiszolhatóvá, faraghatóvá.
7. Remek színhatások érhetők el pasztellkréta felvitelével, természetesen még sütés előtt. Különösen a mintázott felületeket lehet ezzel a módszerrel kiemelni, illetve lágy színátmenetek képezhetők. Sütés után akrylfestéket szoktam használni.
8. Fimohoz való lakkal fényessé tehetjük a felületeket, de én modellezés közben ragasztásra is szoktam használni a lakkot.

Olvasnivaló

Egy kis olvasnivalót ajánlok minden érdeklődő figyelmébe! Az AIM (Artisans in Miniature) nemzetközi szervezete minden hónapban készít egy online kiadványt, amely mindenki számára ingyenesen hozzáférhető. Rengetek hasznos tipp, tutorial, projectek, programok, újdonságok a miniatűrök világából, amelyet érdemes elolvasni. Természetesen angol nyelven, de a képek is sokatmondóak.
Elérhetőség: http://www.artisansinminiature.com/. A felső kék baron az ARCHIVE link a régebbi kiadványokhoz vezet.
Figyelem! Hosszú időtöltésnek igérkezik, ne hagyjunk a tűzhelyen semmit!