Az elmúlt két napban kekszeket készítettem fimo-ból. A szoba lakója ugyanis szereti a finomságokat, ahogyan én is. (Ki nem?) Így a közeli képeken már látom, hogy milyen hibákat követtem el, legközelebb már tudom, mire kell figyelnem. Például mindenképpen máshogyan kell megoldanom a krémek és lekvárok imitálását, az egyszerű festék nem elég! Azt hiszem mégiscsak be kell szereznem folyékony fimo-t! Csak ne lenne olyan drága! Egyébként minden egyes darab kézzel készült, nem használtam sem öntőformát, sem gyurmanyomót. A doboz is saját mű, a design szintúgy. Istenem, van saját márkám! A doboz sem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem, még pontosabban kell vágnom, és a ragasztást is finomítanom kell.
Az esernyő egy pillanatnyi elmezavar szüleménye. Nem is igazán az én színvilágom, de úgy éreztem néha nem árt egy kicsit megbolondítani az összképet!
Tegnap a középső lányom, Sári odadta nekem az éppen eltüntetett nyalókája pálcikáját: Anya, ez még jó lehet valamire! Az én lányom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése